A Kárpát-medence történetében a Kr. e. 4. század elején bekövetkezett változás a vaskor lezárását és az ókori érába történő átmenetet hordozta magában. A „bevándorló” kelták megjelenésével immáron a Duna-vidéke is az antik írók látókörébe került. Erre az időpontra régészeti és történeti források egyaránt találhatók. Pompeius Trogus a Kr. e. 1. század második felében élt kelta származású történetíró szerint a kelták éveken keresztül harcoltak az itt talált őslakossággal, amit az is bizonyít, hogy a Balatontól délre fekvő terület népessége még csaknem egy évszázadig képes volt az ellenállásra és megőrizte függetlenségét. A harcos korszak lezárulását követően a régészeti források már a nagyobb ellenállás nélküli terjeszkedésre és az őslakossággal kialakított békés kapcsolatra utalnak. A kézműves ipar igazi kibontakozása a Kr. e. 4. század végére és a 3. századra tehető. Ekkor születtek a legszebb vésett díszítésű kardok vagy a zománcberakásos bronz övek. A bemutatott darab egy kétélű kard a hegye felé keskenyedő pengével, gombban végződő markolattüskével. A hüvely felső részén vésett mintázat, az alsó része hiányos.
